...ujra....

Boldog vagyok...újra Valakivel

....gondolatok...

...van mikor az ember felkel reggel és semmihez sincs kedve...talán ilyen ez a mai nap is, nem igazan volt kedvem iskolába se menni, persze erre a kedvtelensegre ratett egy lapattal a megfazasom is, tehat ugy dontottem, hogy ma itthon maradok...
mar ket napja toprengek, azon hogy mit es hogyan?persze nagy szavak ezek igy, nem az esztetikai minoseguk miatt, ah dehogy, nem tudom, valahogy sulyuk van...
elkell neha az ember dontse, hogy hogyan szeretne elni, s mit valaszt, lehet ez a valasztas boldogsag hosszutavra vagy rovidtavra..ezt mindenki maga kell eldonts, hogy a ketto kozzul melyik fontosabb neki...talan az lenne a legegyszerubb ha fognam magamat es mindennek hatatforditva elmennek..valoszinu ez lenne rovidtavra a jo megoldas...oh ki nem szeretne a maga ura lenni? de lehet, áh..sőt biztos, hogy megbánnám idővel...valahogy tényleg nem szeretném az egész életemet gürizve leélni, csak azért mert nem birtam ki egy fél évet és szabadságra vágytam.....lehet, hogy megalkuvás és egyesség a következő pár hónap, de talán ez az ésszerű választás...
sokszor próbáltam már elfutni a problémák elol, s ugyancsak sokszor próbáltam már felemelt fővel arra törekedni, hogy megoldjam őket..és mindig ez utobbi bizonyult helyes dontesnek..nem szeretnek csokonyos, makacs emberkent cselekedni, akinek az osszepakolunk és megyunk stilus egyszerubbnek tunik......

kalandos hétvége...

Szombaton koran reggel keltem, hogy le ne kessem a szemet vonatot.Renátával és Levivel az állomáson kellett találkozzak 7 előtt , persze hogy elkésetem , ugyanis az ellenörzőmet kerestem, mint egy őrült, nagy nehezen meg is lett, kapkodás, meg minden, rohanás az állomásra. Mikor megérkeztem Renáta már idegesen várt, s közölte velem, hogy Levi sehol sincs. Mondjuk én magam is láttam, vagyis éppen ez az, hogy nem lattam. Tehát igy kettecskén felültünk a vonatra, hosszas tanakodás és mászkálás után beültünk egy fiatal párhoz. Gondoltuk fiatalok, csak nem lesz velük gond. Hát tévedtünk... ahogy beültünk, s kényelembe helyeztük magunkat rázendítettek a jó kis balkáni muzsikájukra, no de mi sem hagytuk magunkat, adjad neki, mi is tettünk nekik egy kis jó muzsikát....utazunk....Csatlakozik hozzájuk egy hasonló és ugyan olyan inteligencia szinttel rendelkező masik román ifju legeny is. valószínű, hogy minket akartak kiuldozni a hangoskodásukkal, no meg a jó kis zenéjükkel. nem vagyok az a magamat megadó típus, de valahogy nem bírtam, s fogtuk magunkat és atültünk egy másik fülkébe. itt már valamivel jobb volt a helyzet, itt nagy csacsogásnak voltunk fültanúi, de jobb volt mint a mánele. a vonaton összetalálkoztunk Lindával és Katival.........utazunk.....végre megérkeztünk kolozsvárra, az állomáson fürkésző szemekkel kerestem Yoyot, s egyszercsak meglattam, persze a szokasos romantikus egymasraborulás, csók(szeretem) beültünk még egy forró teára , s indultunk stoppolni. talalálkoztunk Tamással, Annaval és Krisztivel. Kiálltunk mi is stoppolni, erősen hideg volt, mit ne mondjak, nagynehezen felvett minket egy autó, beültünk hárman..utazunk..utazunk...szebenhez közzeledve szól, hogy keszítsük a pénzt, s tátva maradt a szánk mikor közölte velünk, hogy 150ezer lej per koponya, nah mit ne mondjak?ennyi pénzunk nem volt, ezt mondtuk neki is, de ő csak egyett fújt:hogy átverjük az embereket..jah és hogy hatásosabb legyen, az ajtókat is lezárta, s mondta, hogy nem áll meg Szebenben, hogy elvisz minket Bukarestig...nah kivitt minket Szeben határáig, ott adtunk neki 300at meg valami eurot apróba....gyaloglás befele a városba, közben smsezés ezerrel Lacival, meselve a sztorit, nagynehezen beérkeztünk a városba, s összefutottunk Tamásékkal akik kielegült arcal közölték velünk, hogy ők Scorpions, Iron Maident hallgatva utaztak egesz idáig, teljesen ingyen...nah összetalálkoztunk Péter Zolival is, meg Lacival is..lementünk a Mayaba és ott a fesön tívít bámultuk néhány csíkí társasábában és valami oltári szar zenét hallgattünk. egy kis idő múlva megérkezett Imecs és Szabika is, megvolt Reninek is az öröme:Dnah elindultunk lassan a koncertre, furakodtunk ott a tömegbe, de nem igazán sikerült olyan helyet kapjunk ahol lássunk is valamit, és hogy a hatás nagyobb legyen, az előttünk álló két tag még a gyermekeket is a nyakukba vették, én aki nem vagyok alacsony termetű, de a látásom nem a legjobb még a kivetítőt se láttam:P nah de azért jó volt, csak sajnaltam, hogy nem énekeltek a You and I-t, nnah koncert utan nyomás stoppolni, gyaloglas ezerrel...két és fél óra stoppolás után a hóban és fagyban ugy dontottuk, hogy vesszük az irányt a vonat allomás felé, egy fél órás séta után megérkeztünk az állomásra...a 3orasi vonaton szó szerint csüngtek az emberek, Tamas, Anna és Kriszti valahogy felcsimpaszkodtak rá, mi ugy gondoltuk, hogy megvarjuk az 5órási vonatot, de hol?hisz az allomast ujitjak,kis tanakodás utan a buszpalya udvarra esett a valasztasunk, rettenetes hideg volt..na mindegy, felultunk a vonatra, s mint ahogy kiderult a temesvari vagonba ultunk be, idokozben az utolso kozos 200asunmkat is oda kellett adjuk a süsünek, nah midegy, mar nem is mertunk arra gondolni, hogy varadra hogy megyunk haza..atszalltunk a kolozsvari vagonba, ahol persze tomegnyomor volt, egyszercsak megjelentek Tamasék is.... mikor megerkeztunk kolozsvarra ugy ereztuk magunkat mikor a zsidók bevonultak az igeret foldjere:))))...felmentunk Yoyoekhoz, tusoltunk, ettunk, aludtunk..es olyan 2fele elindultunk stoppolni, felszalltunk a buszra..s az egyik megallonal ket kontroll arcu pofa szallt fel, tehat ugy dontottünk, hogy leszallunk, nekem sikerult is, de Reni orra előtt bezarult az ajto...egyedul gyalogoltam a következő megálloig..kiertunk a stopphelyre..3perc alldogálás utan egy német rendszámu auto allt meg nekunk, en keszultem mar a "wir haben keine geld " dumaval de nem kellett mert roman volt, s csodak csodajara rendes is, elhozott minket ingyen varadig:)s mikor már azt hittük, hogy véga a sok megpróbáltatasnak, hat akkor elkapott engem a kontroll a villamoson, hogy lejart a berletem, s megbuntetett 200ezer lejre..hat ez volt a kalandos hétvége, bar tenyleg sok kellemetlenségen mentunk keresztul megsem bantam meg, hogy ateltem mindezt..lesz mit meseljek az unokaimnak, boldog vagyok, hogy azzal voltam akit szeretek:)