szeretni valakit teljes odaadassal a legnehezebb dolog...mérhetetlenul sok turelmet, onfelaldozast igenyel, de ez megsem egy megterhelo "áldozat"...szeretetet adni talan sokkal jobb érzés, mint kapni...de a szerelem akkor minosul igaz gyongynek, ha ketten alkotjak...a kagylo és maga a gyöngy...könnyű rögtön az első probléma elől elfutni, én is próbáltam már sokszor...de nem ez bizonyult helyes megoldasnak....néha-néha a galamb parok héja párrá változnak és "egymas húsába beletépnek" , de mégis a szerelem erősebb, mint a "vad ütközetek".
bátran kijelenthetem, hogy teljes szívemből és teljes létemmel szeretem a páromat, próbálok arra törekedni, hogy mellettem boldog lehessen. és ez a törekvés számomra nem terhes, sőt örömmel teszem, mert érzem és tudom, hogy Ő is arra törekszik, hogy engem boldoggá tegyen...
egy kapcsolatban mindig lesznek kisebb-nagyobb gondok, csak rajtunk mulik, hogy tullepunk e vagy a végkimerulesig ragodunk rajta....
2007. december 4., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)