a régi jobb volt

sajnos ma temettük Öcsi édesanyját... és újra együtt volt a régi nagy csapat, azon tűnődtünk sanyival, hogy annó nem szerettük az osztályt, de most vissza sírjuk.
Úgy gondolom, hogy ma már felnőtt fejjel sokkal masképp viszonyulnánk egymashoz és 12 együtt lehúzott év után sokkal összetartobb osztály lettünk volna...bár sokszor volt úgy, hogy veszekedtünk, gyűlölködtunk, de most...még 4év után is számíthatunk egymásra, tapasztaltam már nagyon sokszor Sanyi testvéri szeretetét, István vígasztaló baráti szavait, Csongi segítségét, néha, mikor elbambulva sétálok az utcán, nagyon megörvendek, mikor egy ismerős, régi hang rám köszön, s vissza nézek, látom, hogy Roli az... igaz, hogy a lányokkal már nem tartom a kapcsolatot, ők elvannak magukkal, soha nem is voltak azok a közösség centrikusak, akik masokkal törődjenek..tehát nem is varom el én se, de a fiuk sem, hogy jajj de nagyon érdeklődjenek a hogylétünk felől...
olyan jó lenne legalabb egy hétre vissza kapni a régi osztályt.. a régi D osztályt.. :(

ketten...

szombat reggel korom sotetre ebredek, ugyanis elvettek az aramot, varom Yoyot, de lekeste a vonatot, tehat egy oraval kesobb erkezett meg, nagyon megorvendtem mikor megerkezett, mar nagyon vartam a viszonttalalkozas pillanatat...egyutt eltoltottunk egy kellemes delutant, s este pedig mentunk a Sárgába...péntekhez hasonloan szombat este is forralt boroztam "marék jézuska", pizzaztunk, beszelgettunk, jól elvoltunk Reniékkel, meg Attilaékkal..utana ugy dontottunk, hogy haza megyunk. fagyoskodva vártuk a villamost, ami nagy nehezen meg is érkezett, hazáig robogtunk és otthon jól befészkeltük magunkat a jó meleg szobába, rendeltünk egy pizzat és megneztuk a The Dreamers-t....(...) masnap apu kivitt minket falura, ott dumalgattunk egy kicsit mamáékkal és utána meg jöttünk haza, szalmakrumpliztunk és megakartuk nézni a Love Storyt, de csak a feléig jutottunk el, mert jött Attila, s Yoyonak kellett menjen....hosszas búcsúzkodás után elindult hazafelé...utálom az ilyen búcsúzkodásokat, annyira nehéz, az egész talalkozásban ezt utálom a legjobban...annyira megtudom szokni 1-2 nap alatt, hogy itt van mellettem, s mikor már természetesnek kezdem érezni, hogy hozzá bújhatok már kell is menjen haza... varám már, hogy picit több időt együtt tölthessünk, mert én nagyon szeretem:)