szeretni valakit teljes odaadassal a legnehezebb dolog...mérhetetlenul sok turelmet, onfelaldozast igenyel, de ez megsem egy megterhelo "áldozat"...szeretetet adni talan sokkal jobb érzés, mint kapni...de a szerelem akkor minosul igaz gyongynek, ha ketten alkotjak...a kagylo és maga a gyöngy...könnyű rögtön az első probléma elől elfutni, én is próbáltam már sokszor...de nem ez bizonyult helyes megoldasnak....néha-néha a galamb parok héja párrá változnak és "egymas húsába beletépnek" , de mégis a szerelem erősebb, mint a "vad ütközetek".
bátran kijelenthetem, hogy teljes szívemből és teljes létemmel szeretem a páromat, próbálok arra törekedni, hogy mellettem boldog lehessen. és ez a törekvés számomra nem terhes, sőt örömmel teszem, mert érzem és tudom, hogy Ő is arra törekszik, hogy engem boldoggá tegyen...
egy kapcsolatban mindig lesznek kisebb-nagyobb gondok, csak rajtunk mulik, hogy tullepunk e vagy a végkimerulesig ragodunk rajta....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem kérdem, miért szeretlek. Nem érdekel. Nem kérdem, mennyire szeretlek? Tudom, érzem, hogy annyira, amennyire eddig még soha senkit. Nem kérdem, meddig szeretlek. De addig mindenképpen, amig boldognak láthatlak. Mert én akkor vagyok boldog, ha te is boldog vagy. És nem állhat közénk semmilyen nézeteltérés, probléma, se vita, se veszekedés, amig szeretjük egymást.
Megjegyzés küldése